Ez az emlék annyira szétszed engem,mert pillanat nem tudom mit kéne tennem,eddig megvettem vagy elvettem,de most mindegy és élvezem. Mert mondhatnám azt is,hogy milyen rossz az élet,behunyt szemmel várhatnám a véget,de nem akarom,hogy így legyen.
S van olyan lépés, mihez nincsen támasz, Van olyan kérdés, mire nincsen válasz,
Magadra maradsz midőn az idő dönteni kész,
S a sok feléd nyúló kéz mind elvész,
Nem marad más csak egy mosolygós tekintet,
Ki ha baj volt önzetlenül eddig is segített,
Nézz át a kezek fölött,hogy lásd ki van veled, ki az kit ne bánts,
Vak voltam eddig én is már bánom,
Hisz a kezek fölött most is a te arcod látom.!
Egy igaz barát megérti szavad,
Ha rosszul döntessz uj esélyt ad,
Ha támasz kell ő segít neked,
Mindenhova elmegy veled,
Ha a barátság nagyszerű,
Megköszönni egyszerű,
Ha legközelebb neked köszön,
Mond azt neki hogy köszönöm.!
Különleges dolog ami belülről éget,
a hiányod az amit fájdalomként érzek,
bármit nézek csak téged látlak,
gondolataimban csak szavaid járnak,
emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
hogy együtt legyünk , ezért születtünk e világra.!
Szeretnék könycsepp lenni ,
Szemedben megszületni,
Végigfolyni arcodon ,
És meghalni az ajkadon .
Élni kell ezt én is tudom ,
Élni kell én így búcsúzom,
Élni kell hát élj boldogan ,
Élnék én is de nélküled hogyan ?
Mi vagy nekem.?
Elgondolkodtam , mi is vagy nekem,
A napom, Az éjjem , Az álmom,
A rebbenés szempillámon,
A dobbanás a szívemben,
Az ujjongás a lelkemben ,
A szellő ami megsimít,
Az öröm ami felderít,
A napsugár mely melegít,
Csillagvarázs, mely felhevít,
Az izgalom , mikor várlak,
A boldogság, mikor meglátlak,
Hát mindez vagy te nekem,
Mert te vagy nekem a szerelem,
Hát te vagy az ÉLETEM. =)
A szerelemben nincsennek évek,
A szerelemben csókok vannak,
A szerelemben jajj a fösvények,
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.
Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel,
Így állunk elébe mi ,
Ketten egy szerelemmel.
Az vagy nekem mi testnek a kenyér,
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény kit pénze gondja öl meg ,
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop eltemet,
Csak az enyém légy néha azt szeretném,
Majd hogy a világ lássa kincsemet,
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért sorvadok,
Nincs más nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok,
Koldus szegény királyi gazdagom,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
Nem tudok aludni mert valami fáj,
Téged kereslek, utánnad vágyom,
Mert nem hiányzott így még senki a világon .